május 14.

NAGYOK JELEI, CSODÁI

"A jeleket és csodákat, amelyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendõ dolognak tartom megjelenteni... Az Õ országa örökkévaló ország." Dániel 3,32-33; 4. rész

A királlyal történt valami. Már nem mondja, hogy "parancsolom", hanem: "illendõ dolognak tartom megjelenteni". Nem rendelet, nem parancs - bizonyságtétel. Itt már nem az arany állóképrõl, hanem a kéz érintése nélkül megmozduló kõrõl, Isten országáról beszél. Egy ember, aki megtapasztalt valamit, bizonyságot tesz nagy bukásáról. Valaminek kell történnie ahhoz, hogy az ember saját gyalázatáról beszélni tudjon. Aki átélte Isten hatalmát, az tudja elmondani saját megaláztatását. A 4. rész a király gyalázatáról és Isten dicsõségérõl beszél. Elmondja saját szégyenét. A legszavahihetõbb szájból halljuk, maga írja meg az egész országnak. Nem segítettek rajta a csodák, csak Isten ítélete józaníthatta ki. Isten sok mindent megpróbál egy emberrel, amíg lesújt rá. Nabukodonozor nem tudott megállni. Álomban szól hozzá újra az Úr. Amikor senki nem tudott segíteni, ismét Dánielre szorul. A világnak szüksége van Isten embereire. Úgy vagy-e ott, ahol vagy, hogy a bajban lévõ emberek tudják, k ihez kell menni? Dániel eltökélte, hogy megmarad Isten szolgájának, követének, nem elegyedik bele a világ dolgaiba. Majd eljön Isten népének az órája, amikor így jönnek Isten gyermekeihez: rajtam csak te tudsz segíteni. Tudjad majd, nem téged keresnek, hanem az Urat! Köztudomású-e, hogy megalkuvás nélkül, teljes komolysággal éled a keresztyén életet? Nabukodonozor az akkori egész világ ura. A kicsi Dániel erõsebb nála. Nem könnyû a dánieli út, hiszen a fejével játszik.