május 1.

LÁTNI AKARJUK A JÉZUST

"Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádkozzanak. Filephez mentek és kérék õt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust." János 12,20-21

A görögök, akik eljöttek Jeruzsálembe az ünnepre, azt a hitetlen világot jelképezik, amelyik mindig ezzel az igénnyel jön a tanítványokhoz: látni akarják Jézust. Látni, és nem hallani. Pedig: "A hit hallásból van" (Róm 10,17). Vegyük komolyan a világnak felénk való igényét. A gyakorlati életünknek a gyümölcseiben akarja látni ez a világ Jézust. Istennek, Jézusnak nincs teste, az övéi - te meg én - a Krisztus-test. Sokszor mondják emberek: ne minket nézzetek! Hol nézzék Jézust, ha nem bennünk? Pál apostol azt mondotta: "Legyetek az én követõim, mint én a Krisztusé" (1Kor 11,1). Azt kellene mondanunk: nézzetek minket, bennünk él Krisztus. Ne hárítsuk el a felelõsséget! Ennek a szegény világnak joga van arra, hogy lássa benned és bennem a Krisztust. Mi Jézus halálának a gyümölcsei vagyunk. Azért mondta Jézus, hogy most már nem bennem, hanem a gyümölcseimben keressetek. A hívõ emberben kell hogy láthatóvá legyen az élet. Mégis, hol? Az Ige mondja, hogy mindegyikõtök szentségben b írja a maga edényét, a maga sátorházát. Akiben Isten Lelke lakik, az szent sátor. A szentek szentje Isten gyermekének a lényege. Be szoktál járni oda, amikor imádkozol? A Vele való közösségbe, abba a csodálatos mennybe. "Járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez" (Zsid 4,16). Akkor lesz az életed hiteles bizonyságtétel Jézusról, ha közel kerülsz Hozzá, ha Vele élsz. Amikor Mózes lejött a hegyrõl, az Istennel való közösségbõl, arcának bõre úgy sugárzott, hogy nem tudtak ránézni, mert Istennel beszélt.