április 12.

FEHÉRBEN JÁRNAK

"De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertõztették meg ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra." Jelenések 3,4

Nem a külsõ ruhánkról beszél az Ige, hanem a lelkünkrõl. Ezt a testet, ezt a látható ruhát levetjük. Isten elõtt nem ebben jelensz meg, hanem a belsõ ruhádban, a lelkedben. Valaki azt mondta: úgy szeretnék meghalni, ahogy születtem. Elég baj, mondtam, mert bûnösen születtél. Hozzá még sok foltot is szereztél. De nem csak foltos a ruhánk, hanem szakadt is. Mekkora szakadás van a szavaink és cselekedeteink között! Másokat beszélsz, és másokat cselekszel. Reggel imádkozol, napközben hát mögött beszélsz. Hogy tudod megtenni, hogy beszélsz a szeretetrõl, és közben gyûlölködsz? Csoda, ha nem szakad meg benned valami ebben a kettõs húzásban. Még nagyobb a szakadás a szavaid és gondolataid között. Miket gondolsz valakirõl, és amikor jön, mondod a szépeket. Ki nem állhatod, és nyájas vagy hozzá. Mondod, hogy nem is akarod azt az örökséget, közben azon gondolkozol, hogyan lehetne megszerezni. Megfertõztetett a ruhád, és Isten színe elõtt ülsz benne. Azért van a folt is, a rongy is, a k ettõsség is, mert nem vagy teljesen az Övé. Kéred a kegyelmet, a másikkal szemben keresed az igazadat. Vagy igazad van, vagy kegyelmed. Az Ige azt mondja: "fehérben fognak velem járni". Azok a boldogok, akik átélték a bûnbocsánatot, és Jézussal járnak. Akik látták már a Golgota keresztjén a megöletett Bárányt, azok járhatnak fehérben. Közéjük tartozol-e már? Nem lehet más boldog ember, csak a tiszta szívûek, "mert õk az Istent meglátják" (Mt 5,8). Csak az a Jézus moshat meg, és attól kérheted a fehér ruhát, akit odaszögeztek a fára.