május 7.

ELTÖKÉLT SZÍV

"Dániel eltökélte az õ szívében, hogy nem fertõzteti meg magát a király ételével." Dániel 1,8a

Isten nem nézi el népe életében a bûnt. Megtörténik a lehetetlennek hitt dolog: a babiloniai király megszállja Jeruzsálemet, és elviszi az Úr házának edényeit. Magukkal vitték az ifjakat is, akikben semmi fogyatkozás nem volt. Dánieltõl kezdve napjainkig ugyanaz maradt a világ, az ifjak, a szépek kellenek, azokat kell megtanítani, átképezni. A legtöbb zsidó névben benne volt Istennek a neve, a gyermeknek Istenhez való köze. Új nevet adnak nekik, el kell felejteni a régit. Mások vagytok, semmi közötök az Úrhoz. Felejtsétek el! Más élet kezdõdik. Hiába kaptak más nevet, nem ártott nekik. Lélekben ugyan-azok maradtak, ha más néven hívták is õket. Dánielben ott volt az eltökélt szándék, hogy nem fertõzteti meg magát a király ételével. A király bálványáldozati húst evett. Dánie-lék tudták, ha ebbõl esznek, nincs közük tovább Istenhez. Amint keresztüllépem Isten parancsát, elvesztem a Vele való kapcsolatot. Mennyire bálványa a világnak az élvezet! Versenyt futnak emberek a dicsõség ért, kitüntetésért. Isten gyermekei is esznek, mert nem határozták el szívükben, hogy ebbõl nekem nem kell. Kevés a Dániel, akinek szívében ott van az istenfélelem, az eltökéltség. Kevés hívõ jár úgy, hogy semmiképpen nem eszik a világ ételébõl. Veszedelmes helyen él ez a négy ifjú, idegen környezetben, messze Isten népétõl. Itt nem kicsiben megy a játék. Ezért õket azonnal kivégezhették volna. Olyan bátor hitbeli szó volt ez, mint amikor az elsõ keresztyének idejében Jézus nevének megvallásáért emberek százai mártírhalálra jutottak.