május 4.

ELHAL

"Ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." János 12,24b

Úgy örülök, amikor a magvetésrõl beszélhetek, és a magvetést végezhetem. Bekerül a mag a földbe, és kezdõdik a munka. A föld nedvessége és minden, ami a földben van, támadja a belsõ magot. Talán mondod is, hogy mindenki engem támad és ellenemre van. Hogy kellene elhalni, mire nézve kellene elhalni? A többiekkel szemben támasztott jogaidra, igényeidre nézve. Mert azért annyit én is megkövetelhetek, hogy néha egy kis csend legyen körülöttem. Elhalt már a hiúságod? Észre sem vesszük, milyen hamar kiugrik belõlünk a dicsekedés. Onnan tudhatom, hogy valami még nem halt el, ha megmozdult. Ha halott volna, nem mozdulna meg. Jézus tisztasága, szeretete jobban átragyoghatna életeden keresztül, ha nem mozdulna meg újra a sértõdékenységed. Valaki így mondta: nem szólok egy szót sem, csak belül. Mindegy, szól vagy nem, elég, ha gondolta: megmozdult. Nem vetted még észre, hogy Isten minden embert megtervezett számodra, aki körülötted él? Senki más nem tud úgy bosszantani, csak pont az, ak i mellettem él. Fogadd el, hogy ezek az emberek a legjobbat munkálják benned: a halált. "Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad." Láttunk már olyan kukoricaszemet vagy borsót, hogy kívül maradt a földön. A többi csírázott és kikelt, addig az ott feküdt egyedül. Az önzõ élet gyümölcstelen. Nem akarja feladni magát. Elszakad az emberektõl, Istentõl. Milyen rettenetes lenne, ha így jutnál életed végére, ha így kellene bemenned Isten országába. Mi lesz a családoddal, azokkal, akiket Isten szívedre helyezett?!