május 10.

A TITOK

"Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét." Dániel 2,19

Dánielék irgalmasságot kértek az egek Istenétõl, hogy el ne veszszenek a babiloni bölcsekkel együtt. Dániel átalussza életének minden valószínûség szerinti utolsó éjszakáját. Erre a gyermeki bizalomra Isten válaszol. Õ nem teheti meg, hogy aki így bízik benne, cserbenhagyja. A titok álomban jelentetett meg neki. Dániel áldja az egek Istenét. Ez az, ami nálunk legtöbbször elmarad. Dániel a királynál azonnal az Úrra mutat. Nem mondja: király, van egy nagyszerû embered, akinek olyan kapcsolata van az Úrral, hogy megfejti az álmod. Az egészbõl, amit elmond, teljesen kimarad Dániel. Isten és Nabukodonozor. Dániel sehol! Még azt sem mondja, hogy általam. Félreállt, nincs ott. Az álom jelentése: az örökkévaló birodalom az Isten országa. A kõ, amelyik kéz érintése nélkül leesik, a visszajövõ, ítélõ Jézus Krisztus. Arról beszél Dániel, nem önmagáról. Azt is elmondja: "Nékem pedig ez a titok nem bölcsességbõl... jelentetett meg." Egy komoly, mély tiltakozás az ellen, hogy valamit neki tulajdonítsanak. Hallanátok, sokszor hogy aláhúzzuk magunkat. Ezért nem használhat sokszor az Úr, mert nem tanultuk meg Isten szolgájának magatartását, a szív szerinti alázatosságot. A hit és alázat összetartozik. Ha bennünk megvan a hit, nincs alázat. Akkor vagyunk alázatosak, amikor buktunk, és csak addig, amíg a földön vagyunk. "Nem minden, aki ezt mondja: Uram! Uram! megyen be az Isten országába." Csak aki cselekszi a mennyei Atya akaratát. Aki eltökélte, mint Dániel, hogy bármilyen nehéz is, azt teszem, ami Isten akarata.