május 15.

A NAGY FA

"Látám, hogy ímé egy fa állott a földnek közepette, és annak magassága rendkívüli volt." Dániel 4,7

Dániel közel egy óráig rémüldözik, amikor hallja az álmot. A király könyörög neki: "Az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged!" Bátorítja, mondd hát el! "Az álom szálljon a te gyûlölõidre", mondja Dániel. Azután élesen elmond mindent. Isten szolgája nem sikkasztja el az ítéletet, nem szelídíti meg az evangéliumot, elmondja Isten üzenetét. Szíve együtt szenved a királyéval, de nem zavarja abban, hogy elmondja az ítéletet. Arcképünk ugyanaz, mint a királyé. Az ítélet felettünk elhangzó ítélet is. Tökéletesen mindegy, milyen vonalon fut, hogy én legyek a nagy fa. Naggyá lenni Isten gyermekei között. Ez a szenny Isten népe közé is beférkõzik. Van, aki alázatos hívõ, az utolsó helyre ül. Épp olyan rossz, mint aki elöl ül. Ott akar kitûnni. Csak középre nem ül, ahol senki nem venné észre. A nagy fával nem lehet mást tenni, csak kivágni. A király azt is elmondja, hogy "Egy Vigyázó és Szent szállt alá az égbõl". Isten még most is kegyelmes ítéletet hirdet. "Azért, óh királ y, az én tanácsom tessék néked... Így tartós lesz békességed." A kihirdetett ítélettel szemben még van egy utolsó lehetõség. Még 12 hónap kegyelmi idõ múlik el. Voltál-e már úgy, hogy Istenem, még mindig kibírsz? A király könnyelmû volt. 12 hónap múlva a palotán sétál, és azt mondja: "Nem ez-é ama nagy Babilon, amelyet én építettem... dicsõségem tisztességére?" Babilon csodálatos volt. 25 kapuja, 8 temp-loma, csodálatos függõkertjei, gyönyörû palota - meseváros volt. Nem csoda, hogy a Sátán megrészegítette Nabukodonozort. Vigyázz! Az Ördög áll mögötted, amikor naggyá tesz.