Nemes Nagy Ágnes: Hull a bodza

A mi utcánkban kicsi utca,
van benne egy hosszú bodza.
Ősz felé már hull a bodza,
kis bogyóját dobja, dobja.

Kis bogyóját dobja, dobja,
lila lesz az utca-hossza,
kiabál is Bandi bácsi,
az autóját szappanozza.

Nem gondolok semmi rosszra,
de örülök, drága bodza:
tarthatom a gumitömlőt,
míg az autót szappanozza.

Őszi fényes napsütésben,
víztől fényes járdaszélen
szappanozza és lemossa -
hull a bodza,
hull a bodza.

Válasz

Bródy János:
A "B 612"-ES BOLYGÓ

A nagy bolygókon kívül, minek mind tudjuk nevét
Még számtalan kis parányi bolygót rejt a csillagos ég
Szabad szemmel hiába nézed, sohasem láthatod
A "B 612"-est, hol a Kis Herceg lakott

Csak azért mondom, mert tudom, hogy van, kinek kell a bizonyítás
Hogy a "B 612"-es bolygót látta egy csillagász
Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy mindez mese csupán
Hisz mindannyian vágyakozunk egy igazi barát után

Szomorú lenne, ha nem hinnéd hogy, itt volt velem
Szomorú lenne, ha nem hinnél nekem
Szomorú lenne, ha nem hinnéd, hogy volt egy barátom
Olyan egyedül maradnék a világon

Hat éve már, hogy a Kis Herceg tőlem elbúcsúzott
De megpróbálom elmondani, hogy igazán milyen is volt
Lehet, hogy mindenre pontosan már nem emlékezem,
Ha tévednék valami részletben, kérlek bocsásd meg nekem

És az is lehet, hogy minden csupán egy különös álom volt
De azóta éjszakánként nevetnek rám a csillagok
Tudom, hogy valahol egyedül él egy tüskés kis virág
És érzem, mennyi mindent jelent egy igazán jó barát

Szomorú lenne, ha nem hinnéd, hogy itt volt velem
Szomorú lenne, ha nem hinnél nekem
Szomorú lenne, ha nem hinnéd, hogy volt egy barátom
Olyan egyedül maradnék a világon

Válasz

VALAHA ÉS MOST


Valamikor régen
nem volt még karácsony.
Gyertya nem világolt
kicsi fenyőfákon.
Földre leszálltáról
Isten szerelmének
nem zengett ujjongva
szép angyali ének.
Hány kisgyerek élt itt,
ezen a világon,
amikor még nem volt
gyönyörű karácsony.

Szegények! Milyen más
minekünk most élni,
karácsonyestéről
suttogva beszélni.
Napokat számlálva
eljöttére várni,
tenger boldogságát
a szívünkbe zárni.
Most már van karácsony!
Földre szállt az élet.
Isten fia, Jézus,
kicsi gyermekké lett.
Boldogság, üdvösség
az Ő földrejötte.
Vágyódó szívünket
tárjuk ki előtte!

Túrmezei Erzsébet

Válasz

Nem az az erős, aki még soha nem.....


Nem az az erős, aki még soha nem aludt el sírva,
Hanem ki könnyes szemekkel, a nehéz napokat kibírja,
Nem az az erős, aki még egyszer sem bukott el,
Hanem ki ezredjére is feláll, s tudja, hogy küzdenie kell,
Nem az az erős, ki még nem kapott pofont sem,
... Hanem ki az ütések ellenére is, boldogul az Életben,
Eleshetünk százszor, de mindig kell találni kiutat,
Még akkor is, ha a sors nehéz és rögös utakat mutat,
Nem az az erős, ki mindig bátor és nincs benne félelem,
Hanem ki azt mondja, minden rossz ellenére:.......... Boldog lesz az Életem..

/ I. /

Válasz

Aranyosi Ervin: Mai ima



Drága jó Istenem,
segítsd tiszta lelkem.
Kérlek, hogy fohászom
meghallgatást nyerjen.

Engedd, hogy a hitünk,
mint a mag kikeljen,
engedd, hogy a lelkünk
szeretettel teljen.

Engedd színes álmunk
valósággá válni.
A béke madarát
a vállunkra szállni.

Az emberek lelke
tisztuljon meg szépen,
ragyogjon a jóság
az emberek szívében.

Szeretetet szórjunk
az éhező világra!
Szívünk hangolódjon,
köszönő imára!

Add uram, hogy kapjak
hitet, bátorságot!
Szeretettel teremts
egy boldogabb világot!

Válasz

Ady Endre: A Duna vallomása


Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat
De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom , mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt , kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szívem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugye, Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen egyre.

"No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nékem, vén falurossza."

"Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelés, vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?"

S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámhárító,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

"Sohse lesz másként, így rendeltetett",
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyújtózott a vén mihaszna.
És elrohant tőlem kacagva.

Válasz

ISTEN DICSÉRETE



Véges szavammal végtelent dicsérek,

midőn lelkemet Hozzád emelem.

Az első, amit minden ember érthet:

hogy végtelenül jó vagy, Istenem!



Tőled származik a lét és az élet,

Tőled az akarat és értelem!

Van-e szebb cél, amiért ember élhet,

mint Téged dicsőíteni, Végtelen?!



Mindenkinél bölcsebb és okosabb vagy:

Szent vagy! a bűn nem férhet soha Hozzád,

s hatalmad eszem fel nem éri, oly nagy!



Amit mondasz, az színtiszta igazság,

sosem fogyhat el életed s erőd!

Áldjanak égben és földön levők!

Válasz

Zsolt
107,1-22


Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből, és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről. Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből. A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak. Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket. Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését. Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat. Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt. Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak. De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket. Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit!

Válasz

Örömének 2.

Nagy öröm ért engem, boldog vagyok máma,
Mert rátalálhattam egy kincsesbányára!
Tudom én jó Atyám, a Te kezed van benne,
Hogy rátekintettél a Te gyermekedre!
Nem közvetlen tetted, eszközeid által
Késztetésed adtad Gyöngyinek, Mártának.
De ki ne felejtsem Marcsit és az Annát,
Sok szépséget küldtek ők lelkemet táplálván!
Te tudod Istenem, mit jelent ez nekem:
Műveid látva és Téged hallgatva
Vidám lesz a szívem, hálát zeng az ajkam!
Szürke hétköznapjaim most oly vidámmá lettek,
Értelmét érzem én már az életemnek!
A Kislányom is boldog anyukáját látva,
Örömmel veszi, hogy bővült a családja!
Mártika, Gyöngyike, Marcsi és az Anna
Testvérek ők tudja, hisz' naponta hallja!
Mindnyájan Téged dicsőítünk Uram,
Egymást boldogítva,Téged magasztalva!
Amen.

Válasz

HŰSÉGES JÓB



Megkísértette, próbára tette

Isten a hűséges Jóbot;

Bajra baj zúdult, mindene pusztult,

Veszett, mi szép, mi jó volt.



Tengernyi kínban, félig a sírban,

Mégsem szórt Istenre átkot;

,,Az Isten adta, és most elvette,

Szent neve légyen áldott!’’



Három barátja így kárhoztatja,

Vádolva az igaz Jóbot:

,,Nem ver az Isten,ha vétked nincsen

Ismerd be bűnös voltod!’’



Összetört szívvel töretlen hittel

Szól Jób a vádakkal szemben:

,,Tudom,meglátom az én megváltóm,

Ha porrá lesz is testem.’



Lehajol Isten, jön, hogy segítsen,

Felmenti szolgáját, Jóbot;

Dúsan tetézve megadja végre

Mindazt, mi szép és jó volt

Válasz